Hosszú árny hever ország hosszán,
sötétség nyugat-seprő szárnya.
Remeg a Torony: királykriptákhoz
végzet közelít. Kelnek a Holtak;
mert jön az esküszegők órája:
Erech KÖvénél állnak megint majd,
kürt a hegyek közt harsan, hallják.
Kié e kürt majd? Ki hívja őket,
félhomályból, feledett népet?
Kinek esküdtek, örököse annak.
Északról érkezik, szükség űzi:
Holtak Ösvényének Kapuján át.

Over the land there lies a long shadow,
westward reaching wings of darkness.
The Tower trembles; to the tombs of kings
doom approaches. The Dead awaken;
for the hour is come for the oathbreakers:
at the Stone of Erechthey shall stand again
and hear there a horn in the hills ringing.
Whose shall the horn be? Who shall call them
from the grey twilight, the forgotten people?
The heir of him to whom the oath they swore.
From the North shall he come, need shall drive him:
he shall pass the Door to the Paths of the Dead.